DÖNTÕ

A lehetésges öt (szakági) magyar bajnoki cím közül melyik klubb nyer többet?

A versenyt megelõzõen a Kaposvár már megnyerte a csapatbajnoki és Pál Tamás révén az egyéni aranyérmet. A legnagyobb vetélytárs, a budapesti ROSCO egy héttel korábban a páros-B, elõzõ nap pedig a hármas szakág megnyerésével beérte az idei év sikercsapatának számító somogyiakat. Így tehát aki a Páros-A szakágat nyeri, az nyeri összesített aranyversenyt is.

Ráadásul a csapatbajnokság döntõjében (ROSCO-Kaposvár, Kaposvár-ROSCO) éppen ez volt az a szakág, melynek kétszeri megynerésével tudta elérni a Kaposvár, hogy a döntõ mindkét mérkõzése 2:2-es döntetlennel és pont osztozkodással végzõdjön, ami a számukra kedvezõbb szettarány miatt a döntõ és a csapatbajnokság megnyerését jelentette.

Meg tudja-e ismételni a Kaposvár az elõbb Budapesten, majd hazai pályán is elért bravúrt, a fõvárosiak immár harmadszori legyõzését Páros-A szakágban, megnyerve ezzel az aranyversenyt és mintegy megerõsítve a két veretlen csapat között szettarányok segítségével eldöntött csapatbajnokság végeredményét?

Ezúttal a ROSCO már a csapat összeállításánál is mindent elkövetett, hogy a csapatbajnoki fiaskó ne ismétlõdhessen meg, hiszen Tatár, aki ebben a szakágban nem játszott a Kaposvár elleni mérkõzéseken, ezúttal harmadikként csatlakozott a Dienes-Pintér duóhoz.

A sorsolás szeszélye folytán a bajnokság elsõ csoportmérkõzése mindjárt a két esélyes egymás elleni küzdelmével kezdõdött. Dienesék ezúttal úgy küzdöttek, mintha a mérkõzés eredménye visszamenõleg megváltoztathatná a már elvesztett csapatbajnoki döntõt. Rendkívül meggyõzõ játékkal 2:0-ra verték legfõbb riválisukat, akik szemmel láthatóan nem ezen a mérkõzésen - lévén tét nélküli - akartak mindent kiadni magukból. Nekik lett igazuk, hiszen ha némi izgalmak árán is, de végül mindkét csapat újra összekerült a döntõben és ez a mérkõzés volt hivatott eldönteni a bajnoki cím sorsát.

A finálé elsõ felvonásában a hazaiak kezdtek jobban: elõbb egy break veszélyt hárítottak, majd rögtön utána break elõnyre tettek szert, elvéve az ellenfél fogadó játékát. Ezt követõen 6-5-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok, ekkor a Kaposvár kétszer egymás után elvette a fõvárosiak fogadó játékát, majd ráült az ily módon megszerzett 3 break elõnyre. Ekkor már mindkét csapat magas színvonalon kivitelezett, ász értékû befejezéseket produkált, így a Kaposvár nagyszerû játékkal, teljesen megérdemelten nyerte a szettet 11-8-ra.

A második szettben elõbb 0-0-nál, majd 4-3-nál szerzett break-et a Kaposvár, amire a ROSCO mindössze a 2-3-nál elvett somogyi fogadó játékot tudta csak felvonultatni. Abban a szakágban, melynek szabályai úgy lettek kialakítva, hogy minden a fogadó csapatnak kedvezzen, ahol 10 szerva-game közül 9 a fogadó pontjával ér véget, három pontos különbség a szett végét jelentheti. Tudták ezt a fõvárosiak is, ezért 0-1 3-5-nél idõkéréssel próbálták megakasztani az ellenálhatatlannak tûnõ kaposvári lendületet. A pesti csapat a rövid szünet után azonnal pontra váltotta saját fogadó játékát, majd a szünetben megbeszélt taktikának megfelelõen cserére került sor, Dienes helyére Tatár állt be.

A ROSCO trénere nem akármilyen kockázatot vállalt fel Dienes lehívásával, hiszen õ egész nap nagyszerûen játszott, míg Tatár az elõmérkõzések folyamán nem igazán alkotott maradandót. Ellene szólt a cserének a pillanatnyi forma mellett az a tény is, hogy amíg Dienes egyike a legjobb alapvonal védõknek, addig Tatár inkább a háló közeli védelem mestere. Ha az ellenfél a második érintést követõen kellõen távol tartja a hálótól a labdát, akkor a harmadik érintéssel gyakorlatilag már csak egy egyszemélyes védelmet kell legyõzni, hiszen a sáncoló már nem tud visszaérni az alapvonalra. Ez a védekezõ csapat szemszögébõl nézve pénzfeldobással egyenértékû, hiszen a hátsó egyszemélyes védelemnek vakon kell oldalt választania, míg a támadó csapatnak innentõl már kötelezõ, rutin munka a pont megszerzése.
Ha viszont nem állít sáncot a ROSCO, akkor a Dienes-Tatár csere mindenképpen lerontotta az alapvonali védekezés esélyeit, lévén utóbbi koránál és méreteinél fogva nem tud elég gyorsan reagálni az alapvonalon.
Mindenképpen a csere mellett szólt viszont az a tény, hogy a kaposváriak olyan pontosan vezették fel a támadásaikat, hogy az alapvonalról esélye sem volt a fõvárosiaknak azok hárítására. Ha nem tudják kierõszakolni, hogy a somogyiak a hálótól távolabbról fejezzék be a támadásaikat, akkor ugyanúgy mint a csapatbajnokságban, ezúttal is elveszítik a mérkõzést, ráadásul két sima szettben.

A pesti tréner óriási szerencséjére azonban a Kaposvár nem reagált azonnal a cserére és mire észbe kaptak a ROSCO máris két kulcs fontosságú breaket elcsent tõlük, átvéve ezzel a vezetést 6-5-re. Három papírforma pont után (8-7) ismét a fõvárosiaknak sikerült elvenni az ellenfél fogadó játékát egy látványos labdamenet végén (9-7). Egy-egy kötelezõ fogadó pont mindkét oldalon és 10-8-nál a ROSCO már abban a tudatban adogathatott, hogy a szettgyõzelemhez elég a saját fogadó játékát pontra váltania. Ahogy az várható volt Pál ász értékû befejezéssel életben tartotta a Kaposvári esélyeket, következett a ROSCO fogadó szettlabdája. Cserélt a Kaposvár, az alapvonal védelmet megerõsítendõ, Vincze helyére Juhász állt be. Mivel sáncoló már nem volt a somogyi oldalon, a pestieknek a szett megnyeréséhez mindössze arra volt szükségük, hogy a második érintéssel a labdát jutassák el a háló fölé, ahonnan már nem lehet elhibázni a befejezést. Ez a szimplának tûnõ feladat sem olyan egyszerû, ha valaki egész nap formán kívül játszik és csak a döntõ második felvonásában kezd el sziporkázni. Így aztán Tatár elõbb a könnyû fogadásból adott túlságosan hálóntúli labdát, majd ugyan bravúrosan elfogta Juhász némileg elkapkodott támadását, de az ezt követõ majdnem ziccer labdát túl gyatrán játszotta meg, Pál pedig élve a lehetõséggel, kissé kiszorított helyzetbõl az elalvó Pintér mellett egyenlített.

Budapesti fogadással indult a végjáték (10-10), amit Pintér egy tetszetõs ejtéssel váltott pontra. Juhász kapta a következõ szervát és Pál kitûnõ labdáját hidegvérrel értékesítette (11-11). Ismét Pintéren volt a sor és õ megint nem hibázott, bombaerejû ütése átpattant a menteni igyekvõ Juhászon. Ezútán Pál kapta a szervát és a rövidre sikeredett feladást nagy erõvel a hátsó alapvonal és az oldalsó vonal találkozására küldte. Résen volt azonban Tatár, aki épp az utolsó pillanatban futott hátra, hogy hárítani tudjon. Bravúros mentését Pintér pontosan a háló fölé ivelte, ezúttal Tatár nem kegyelmezett, hideg fejjel értékesítette a ziccert.

Következett a mindent eldöntõ harmadik szett, ami elõtt mindkét csapat cserélt: Juhász helyére Vincze, Tatár helyére Dienes állt vissza. Jobb pontaránya miatt a Kaposvár kezdhetett fogadással, amit Pál szép ejtéssel pontra is váltott, sõt a következõ labdamenetben elfogta Dienes nehéz labdából indított ütését, majd az ezt követõ adok-kapok végén Vinczét juttatta elronthatatlan labdához (2-0). Összekapta magát a ROSCO elõbb Pintér, majd Dienes volt eredményes, de közben 2-1-nél a Kaposvár Vincze révén tartotta az elõnyt (3-2). A pesti adogatás elõtt cseréltek a fõvárosiak, hátha megint bejön, ami az elõzõ szettben sikerült. A forgatókönyvet azonban ezúttal másik szerzõ írta.

Pál elõbb az elhibázott feladást Tatár mellett out-ra talpalta (3-3), majd a következõ labdamenetben a túlságosan hosszú labdát bravúrosan elfejelte a már-már diadalmaskodni látszó sáncoló lába alatt és az alapvonalon békésen szendergõ Pintér mellett. 4-3-as  vezetésnél a Kaposvár természetesen a frissen beállt Tatárra nyitott, aki azonban Pintér kicsit rövid labdájából kíméletlenül kilõtte a hátrafutó Vinczét (4-4).
Ekkor váratlanul megroggyant az addig alig hibázó a somogyi csapat, elõbb Vincze révén egy feladó, majd Pál révén egy támadó break-et ajándékoztak pesti riválisaiknak.
Trénerük - ezúttal is egy pont késéssel reagálva a fejleményekre - a 6-4-re vezetõ ROSCO megállítására Juhászt szólította csatasorba.

Ekkor azonban biztos elõnyük tudatában a fõvárosiak már csak saját fogadó játékukra figyeltek. Elõbb Pintér, majd Tatár válaszolt kegyetlen erejû, teremben háríthatatlan ütésekkel Pál Tamás fineszes pontjaira (8-6). Mi több, a következõ, a Kaposvár sorsát megpecsételõ pontnál még bravúrra is futotta erejükbõl, amikor Pál hálóról lecsorgó ütését Tatár még a második pattanás és a bordásfal elõtt elcsípte, majd az ezt követõ adok-kapok végén Pintér szemtelen ejtésével pontra is váltották break esélyüket (9-6).

Mindkét csapat tudta, hogy eldõlt a bajnoki cím sorsa, hiszen ebben a szakágban ilyen elõnyt már nem lehet behozni. Az örök küzdõ Juhász azért még bemutatott egy rafinált kettes befejezést (9-7), de az ezt követõ szervahiba(!), majd támadó break (!) után a fõvárosiak ünnepelhettek (11-7).

Ezzel eldõlt, hogy a 2003-as év bajnoki címeinek küzdelmét a ROSCO nyerte 3:2 arányban a Kaposvárral szemben, amely azonban a legfontosabbnak tartott csapatbajnoki aranyal vigasztalódhat, a szintén nem megvetendõ egyéni elsõ hely mellett.

Mindenképpen pozitív jel, hogy az elmúlt évek nyomasztó ROSCO fölénye után az egyértelmûen dominált szakágak:
Egyéni (Kaposvár), Hármas (ROSCO), Páros-B (ROSCO) mellett a másik két szakágban
- Csapatbajnokság (Kaposvár), Páros-A (ROSCO) -
a bajnoki címek sorsa ebben az évben óriási, az utolsó labdamenetekig nyilt csatában dõlt el!
A páros-B szakág ismételt bevezetésének köszönhetõen az elsõ két hely sorsába bele szólni nem tudó klubok, mint a Szolnok vagy a Bogács is számos sikert könyvelhettek el évközben, amikor bizony éppen a nagycsapatok egységei elõl halászták el egy-egy torna elsõ helyét.

Mindezek ellenére a sportág még mindig túlságosan koncentrált, az élvonal 6 csapatának játékosai és a lábteniszt szabadidõsportként ûzõ ezrek között óriási játéktudásbeli szakadék tátong, melynek áthidalása az elkövetkezõ évek egyik legfontosabb feladata, az utánpótlás kérdés megfelelõ kezelése mellett.